Mudi a vágyam!

Az én szerény véleményem szerint a mudi a legpompásabb kutya a világon. Nekem legalábbis az. És éppenséggel nem titkolt vágyam, hogy egy szép napon gazdija is legyek egy élénk, okos mudi szukának. De hát erre még sajnos várnom kell. Annál az egyszerű oknál fogva, hogy jelenleg ötven négyzetméteren élünk lakásban egy macskával. A macskával talán még nem lenne gond, de egy ekkora kutyát, ilyen mozgásigénnyel nem tartanék lakásban. Nem győzném sétáltatni szegényt, hogy legalább az alap meglegyen. Úgyhogy két megoldás létezik: jövő héten megnyerem a lottót, vagy szépen összekuporgatunk egy önrészt, aztán, uccu, neki építkezés. Addig is meg áradozok nektek tovább a világ legjobb kutyafajtájáról.

Mudi

A mudi eredete

A mudi egy a magyar kutyafajták közül, eredetileg terelőkutya, mint a pumi, puli. Ez nagyon sok jót jelent. Egyrészt azt, hogy agyontenyésztve még nincs, másfelől azt, hogy okos, munkára éhes és szófogadó. Csupa jó dolog. Mondhatni a századforduló után „fedezték fel”, de sokáig a fajtabesorolásban a pulival és pumival egy helyen szerepelt. Dr. Fényes Dezső volt az az ember, akinek hathatós közreműködése után végre bejegyezték a fajtát, ezért is lett latin neve „canis ovilis Fényesi”. Fényesi doktor volt továbbá, aki felkutatta az eredetét és olyan feljegyzésekben mutatott rá fajtaleírásokra, amik egyértelműen mudi jellegű kutyát írnak le. A doktor úr aztán társra talál a mudi szerelmesei közt és Dr. Anghi Csaba közreműködésével a magyar kennel végre 1936-ban elismerte a fajtát. Éppen idejében. Ugyanis a második világháború nem kedvezett éppen a hazai pásztorkutyáknak, ahol az állomány nagyja tanyákon élt és egyedüli őrként gyakran esett áldozatul az előrenyomuló katonák puskáinak. A kutyafajta ujjá élesztése csak az ötvenes és hatvanas évek táján indult újra, szerencsénkre igen sikeresen. A fajtaleírás csaknem egyező az eredetivel, csupán kétszer történt apró módosítás a színeket illetően.

Mudi lélek

Ma még ritka fajta, ugyanakkor népszerűsége töretlenül nő, mert igazi kincs. A mudi könnyen és jól képezhető, nevelése nem ütközik nehézségekbe. Iszonyat gyorsan tanul, rendkívül okos állat, még minket is nekiáll olykor tanítgatni. Természete nagyon kellemes, hűséges a családhoz és nem hiányzik belőle a védelmező ösztön sem. Ismeretlenekkel kezdetben bizalmatlan és távolságtartó, figyeli a család reakcióit. Ébersége és gyanakvása hamar elillan, ha úgy látja, örömmel fogadták az új jövevényt. Ez a tartózkodás mérsékelhető, ha már kora kölyök kora óta különféle emberekkel találkozik, mind korban, nemben. Ha elengedi magát igazi mókamester, bohókás és játékos. Ilyenkor igen hangos tud lenni, ezért is fontos, hogy engedjük kibontakozni a mudi igen magas mozgásigényét. Energikus fajta, és ez nem csak a testére, de az elméjére is igaz. A mudi akkor boldog, ha mindkettőt rendszeresen tudja tornáztatni, ezért kiválóan teljesítenek agility és obedience versenyeken. Ugyanúgy élvezheti a frizbyt is, igazából bármi olyan tevékenységet, amelyhez a tereléshez hasonlóan nem a fogékonyság, gyorsaság, figyelem és precizitás, hanem az intelligenciája is szükséges. Mindig készen áll és kifejezetten öröm számára a munka. A mudi szeret tanulni, már az alapvető engedelmességi leckékben is kedvét leli. A nevelése kicsit olyan, mint egy sakkjátszma, mindig egy lépéssel, ha nem kettővel előtte kell járni, különben ő fog minket kicselezni tagadhatatlan kombinációs készségeivel. Nem reagál jól viszont a szidásra, a durva szavakra, gyakorlatilag sokkal többet érünk el vele, ha jókor jól jutalmazzuk.

Mudi

Mudi külcsín

A mudi külleme olykor ad némi keverék beütést. Mintha egy jól eltalált utcai vegyes volna, és számomra legalábbis ez ad neki valamiféle bájt. A szőre lehet fehér, fekete, barna, zsemle fakó, hamvas és – kapaszkodjatok – cifra, azaz merle. Ez utóbbit egy külön gén okozza, mely szintén a merle nevet kapta. A gén más kutyafajtákban is megtalálható, ellenben nem szerencsés két olyan példányt pároztatni, melyekben mindkét állat hordozza, mert a kölykök igen betegesek lesznek. Szőre a fején rövid egyenes, a végtagok külső szélén szintén. Ezzel szemben a test többi részén hosszú és göndör, vagy legalábbis nagyon hullámos. Közepes testű, de nagy mozgásigénye miatt nem javasolt a lakásban tartása – ez az én nagy bánatom. Gyerekekkel jól kijön, különösebb gondja más házi kedvencekkel sincs, bár azt se mondhatnánk, hogy kedvelné őket. Leginkább személye válogatja, meg persze nevelés kérdése. Általában tizenegy, tizennégy évet élnek és láss csodát, nincs ismert, kifejezetten rájuk jellemző betegségük. Egyetlen negatívum, amit el bírnék mondani róla, hogy nagy zabagép. Ez egyrészt azt jelenti, hogy jó minőségű tápot igényel, másfelől azt, hogy vigyázni kell helyette is a vonalaira, pláne, ha valamilyen okból kevesebb mozgásra jutott időnk.
Ez tehát röviden – igen, most rövid voltam – minden indok, ami miatt szerintem a legjobb kutyafajta és igazán büszkék lehetünk rá. Most feladok egy szelvényt, hátha összejön valami belőle, drukkoljatok! Persze, tudom, drukkoltok ti, csak nem nekem!

Kategória: Uncategorized